3 boldog macska

Nem tudhatjuk, barátaim, milyen kegyetlen titkokat rejt a legmegszokottabb arc is. Ismeritek a székek táncát. A nagycsalád egy vidám délutánja, egy babazsúr vagy egy vállalati tréning, és egyetlen székkel kevesebb. Valaki elindítja a zenét, ha óvodáról van szó, ez az óvónéni, más esetben más, aztán leállítja és le kell ülnünk. Látszólag csak lehuppanunk, de abban a másodpercben egy élet pereg le, mélyebb agyi területeken fekvő reflexek aktiválódnak és valaki hoppon marad. Valaki, kedveseim, valaki, akivel talán egy széket céloztunk meg. Valakit magunk mögött hagyunk. És így tovább.

Felhívnám a figyelmetek arra, hogy amikor ételosztás van, sosem egyforma az érdekérvényesítő képességünk. Társadalmi hálózatunk, a hatósággal ápolt jó kapcsolataink mindig segítik azt a macskát is, aki egyébként látszólag arisztokratikusan tartózkodik attól, hogy a hatóságot figyelmeztesse, hogy ideje már. Azt gondoljátok talán, hogy a szerzett és természetes jogainkat harcosan képviselő macska előnyökhöz jut, de ennek éppen ellenkezője az igaz. A hatóság nem nézi jó szemmel az ilyesfajta watchdog-magatartást. Watchcat, whatever, mondaná Peti barátunk.

Szaladunk a tálhoz barátaim, ismerjük ezt mind a hárman. A hatóság talán bőségesen mér és jut mindenkinek. De válság idején lelepleződik a mohó ragadozó. Egy olyan gazdasági világválság, mint a jelenlegi, amikor még a kivándorlás sem kecseget sok reménnyel, a társadalmi kötelékek próbája. Naponta végighallgatjuk a hatóság panaszkodását, türelemmel vagyunk, tudomásul vesszük, hogy a fűtést lejjebb kellett venni. Most még meghozzuk az áldozatot, közelebb húzódunk egymáshoz a hidegben. A válságnak a szuverenitás sem állíthat korlátot.

Az etetőnél azonban már megmutatkoznak a szakadások köztünk. Egy életet éltünk le együtt eddig, gyermekkori barátság köt össze, de mit teszünk, amikor egy metaforikus vagy tényleges szék hiányzik? Összefogunk? Nem. Épp hogy csak leplezzük mohóságunkat, elfelejtjük, hogy az erős közösség mindig többet ér el, sunyin méregetjük egymást, és ha a konc igazán gazdag, egy-egy morgás is feltör a torokból.

Nem mutogatni, vádolni kívánok. Mindannyiunkban ott a vadállat. Talán bennem kevésbé, talán ezért tudok rámutatni még erre a riasztó folyamatra, de meddig? Bízhatok-e magamban? Hajlik a gerincem vagy törik?

Nagyon szomorú ez. Nagyon szomorú.

Babarczy Eszter tegnapi nyilatkozata után, mi szerint a lakásban éjfél után a hangos kukázás tilos, a véresszájú Zizi hercegnő Jámbor Indiana Jones-ra nézett. Véresszájú Zizi nézéseit Jámbor Indiana Jones már dokumentálta, katalogizálta és archiválta, de Zizi mindig tud valami újat mutatni. Most például, első blikkre, a nézés kémiai összetétele cinizmus+megvetés+"alapvetően megértelek"+"most vedd elő a filozófiai érveid". Jones várta a következményeket.

Indikém, mondta Zizi, ránk hozod a hatóságot.

Jámbor Indiana Jones felkapaszkodott a polcra, és leemelte a Modern szentek élete és mondásai első kötetét. Némi kotorászás után talált egy megfelelő passzust. Izgalomtól remegő farokkal bejelentette, hogy szükség idején fontos a szolidaritás.

Öcsike, mondta Zizi, ha nem hangosan kukáznál, szolidárisabbak lennénk.

Jámbor Indiana Jones sértődötten visszavágott, hangos veszekedés alakult ki, amire Foltos Cica a Láda tetején unottan felemelte a fejét.

A Természet Törvénye, vetette oda Indiánának, csak hogy fékezze Zizi hercegnő előretörését, aki megint jellemzően és szükségtelenül agresszív volt, legalábbis Foltos Cica szerint, szóval, a Természet Törvénye, hogy mindent megesz Valaki vagy Valami, hacsak nem ehetetlen. Az ételmaradékot megeszi a Büdösség. A Hatóságnak nem érdeke a Büdösség fenntartása, tehát ha Indiana az ételmaradékra korlátozza magát, és nem szórakozásból kukázik éjfél után hangosan, akkor a Hatóság meg fogja érteni, hogy az ételmaradékot célszerű rögtön a macskatálba tenni.

Zizi hercegnő azzal vágott vissza, hogy a gyakorlatban célszerű figyelembe venni, mennyire fogékony a Természet Törvényére egyik vagy másik hatóság. Ha stratégiailag gondolkodunk -- mondta Zizi szokott zümmögő mosolyával, amelyet Foltos Cicának tartott fenn fontosabb viták esetre --, a fő kérdés az, hogy az adott hatóság presztízskérdést csinál-e abból, ki a főnök.

- Nem akarok cinikus lenni -- súgta Zizi továbbra is zümmögve --, de jobb lenne, ha úgy tennénk, mintha a Hatóság találná ki a megoldást. Aztán villogjon vele a Választói előtt. --  A nagy kezdőbetűk használata Foltos Cica fennkölt korából fakad, Zizi azonban bosszantóan jól tudja utánozni, és ilyenkor modorosságnak tűnik. -- Ezen kívül indokoltnak látom, hogy rászorultsági fok szerint különbséget tegyünk. Mondjuk hivatkozzunk arra, hogy Indiana kényszerbeteg. Indiana persze tüntessen, ha van sajtója, az segíti az ügyet. - Zizi megvillantotta híresen vérfagyasztó mosolyát, és összegöngyölte magát Peti párnáján.

Foltos Cica tett egy gesztust, amiből érthető volt, hogy Mindenki vagy Senki, A Természet Törvényei Egyenlőek, Zizi hercegnő ismét gusztustalanul Opportunista és Pragmatista, aztán behunyta a szemét.

A Jámbor Indiana Jones megszagolta a szemetest, kinézett az ablakon, és megállapította, hogy nincs sötét.